Kovács Imre Fejér megyében, az Alcsúthoz tartozó Gőböljárás pusztán, József főherceg birtokán született 1913. március 13-án. Elemi iskoláit helyben végezte, a budai Toldy Ferenc főreáliskolában érettségizett, majd a Közgazdasági Egyetemen tanult. Az utolsó vizsgája előtt közbotrány okozás címén kizárták az egyetemről, a legendás könyv, az 1937-ben megjelent NÉMA FORRADALOM megírásáért. A Márciusi Front vezéralakjaként publikált kiadvány komoly agrárszociográfiai munka, mely rendkívüli hatást váltott ki az országban. A fiatal szerző a baranyai községekben folytatott falukutató útjának tapasztalataira alapozva, kíméletlenül boncolgatja a paraszti életforma sorskérdéseit. Jól ismerve a paraszti lélekrajz árnyalatait, évszázados tagozódását és ennek következményeit, a parasztság helyét keresi kora társadalmában, önfeladását ellenezve. Nem az osztályharcot, hanem az osztályok megbékélését hirdette. Gondolataiért, a leírt igazságért bíróság elé állítják, börtönbüntetést is kiszabnak rá. 1938-ban jelentős szerepet játszik a Nemzeti Parasztpárt megalakításában, 1939-ben és 40-ben újabb falusi témájú regényei jelennek meg (Kolontó; Szovjetoroszország agrárpolitikája; A parasztéletforma csődje),majd 1944-ig újságíróként tevékenykedik, cikkeket ír, 1941-ben a Szabad Szó szerkesztője. A háború alatti úgynevezett földalatti szervezkedésekben aktívan részt vesz, a nemzeti ellenállási mozgalom egyik vezetőjeként. A németek 1944-es bevonulása nyomán illegalitásba vonul, majd szovjet hadifogolytáborba kerül, ahonnan megszökik. 1945-ben nemzetgyűlési képviselő, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára. A kommunistákhoz való viszony és a parasztság kérdéseiben szembe került pártja baloldali képviselőivel. Demokratikus Magyarországot követel, nemzeti határokkal. 1947-ben kilép a Parasztpártból, mégis öt helyen választják meg képviselőnek. Ezt követően, fenyegető helyzetben el kell menekülnie az országból: arra kényszerül, hogy Prágán keresztül elhagyja szülőföldjét. Az emigrációban is aktív politikus marad, könyveket ír, előbb Svájcban, majd az Egyesült Államokban él. Hitvallása, hogy az emigrációban csak olyan politikát szabad folytatni, amely nemcsak az otthoni igényeket elégíti ki, hanem a nemzetközi politika fejlődésébe is beilleszthető. Így vállalt az agrárinternacionáléban felelős munkát, és a kelet-közép-európai menekült agrárpolitikusokból álló Nemzetközi Parasztunióban is jelentős szerepet töltött be. 31 évig élt Amerikában, bejárta az egész világot. A magyarság érdekében széleskörű írói, politikai tevékenységet folytatott 1980-ban bekövetkezett haláláig. Közbenjárt a Magyar Szent Korona hazahozatalának ügyében is. Emlékét az 1990-ben alakult Kovács Imre Társaság ápolja. A Társaság célja Kovács Imre életútjának tudományos igényű, reális feltárása, irodalmi és tárgyi örökségének kutatása, gyűjtése, rendszerezése, nyilvánosság elé tárása. Működésük eredményeként könyvelhető el, hogy ma már van Kovács Imre szobor Vésztő-Mágoron és Alcsútdobozon, emléktábla örökíti meg nevét Fejér megyei szülőházán az Alcsútdobozhoz tartozó Gőböl-járás pusztán és Budapest több épületén is.
Életéről és munkásságáról 2010-ben jelent meg az „Egy Homo Politicus itthon, Európában és Amerikában” című kötet, a Hét krajcár Kiadó gondozásában.
A kivételes egyéniségű ember, a nagy formátumú, programalkotó agrárpolitikus, a felelősségtudó hazaszeretetről tanúságot tévő író előtt tisztelegve javasoltam őt Fejér megye díszpolgárának, mely posztumusz kitüntetést 2007. október 23-án Fejér megye önkormányzatának ünnepi közgyűlésén unokaöccse, Kovács László vehetett át.
Tóth Erika
megyei képviselő